Fotel.hu

Leleplezték szombat délután Városföldön azt a kopjafát, mely annak a Szappanos Istvánnak állít emléket, aki helyi honvéd népfelkelőként az 1848-49-es forradalom és szabadság elesett hőse lett.

A település első emlékművének átadóján Városföld polgármestere köszöntötte a megjelenteket. Abonyi Roland hangsúlyozta, „csak összefogással lehetünk eredményesek, tanulnunk kell őseinktől mind elszántságot, mind elhivatottságot”. Ezt követően Hajagos Csaba történész, a Kecskeméti Katona József Múzeum főmuzeológusa beszélt egyebek mellett arról, hogy mi is történt 1848 március 15. és 1849. október 6-a között.

Hajagos Csaba elsőként Gömöry Frigyes kecskeméti honvédszázadost, költőt, írót és városi tisztviselőt említette, aki azon 317 kecskeméti önkéntessel vonult be, akik szeptember elején csatlakoztak a Pest megyei 2. önkéntes zászlóaljhoz, amelynek egyik századát képezték.

„A másik, hozzánk talán legközelebb álló személy pedig nem más, mint az előttünk álló kopjafán szereplő név, Szappanos István neve, 48’-as nemzetőr, ügyvéd, földbirtokos, a kecskeméti Függetlenség főszerkesztője, polgármester-helyettes, országgyűlési képviselő, akit jómagam is saját példaképemnek tekintek. Szappanos István régi kecskeméti, igazi városföldi családba született 1818-ban. 1841-ben végezte el a kecskeméti jogakadémiát, majd a városban praktizált ügyvédként. Előbb városi aljegyzőnek, 1848-ban tanácsnoknak választották. Az első nemzetőrökkel vonult a Délvidékre, majd 1848. augusztusában részt vett a Szenttamási ütközetben. Több levele is fennmaradt ebből az időszakból, melyeket leendő feleségének és anyósának, Ferenczy Klárának és Balásfalvi Kiss Judit asszonynak írt a hadjáratból. A Kecskeméti Múzeumban őrzött hagyatéka indította el a gondolatot és szándékot, hogy településünk első, nemzeti ünnepeinkhez kapcsolódó emlékhelyét megalkossuk. Az előttünk álló kopjafán Szappanos István egyik levelének sora olvasható: „a’ hadi legkeményebb szolgálatokban, az ellenséggel szemközt”. Augusztus elején hazatért a kecskeméti kontingenssel, később komolyabb harci tevékenységben azonban nem vett részt, 1849-ben össze is házasodtak kedvesével. A kiegyezés után városi tanácsnok, majd országgyűlési képviselő is lett a függetlenségi párt színeiben, 48-as pártállását 1917-es haláláig megtartotta. Ebben az évben kapott egy sürgönyt Ferenczy Idától, amelyben köszöntötte őt, mint „Magyarország legifjabb udvari tanácsosát.” Szappanos István ekkor 99 éves volt, 10 nappal élte túl Ferenczy Ida üdvözletét.”

Hajagos Csaba Kossuth Lajos a jövőnek megfogalmazott üzenetének egy részletét idézte:

„Legyen tehát példa az útókor számára hősink hazaszeretete, helytállása, amellyel mindannyian hozzájárultak ahhoz, hogy az 1848-49-ben végbement események, küzdelmek a mai napig kapaszkodóként lehetnek jelen a magyarság mindennapjaiban. Mától itt áll e kopjafa is, amely immár számunkra is lehetőséget teremt a méltó megemlékezésre, de egyúttal felelősséget is ró az utókorra, hogy óvja, vigyázza, szaporítsa az elődök hagyatékát, ne hagyja feledésbe merülni a nemzet szabadságának fontosságát.”

A beszédet követően megkoszorúzták Városföld első emlékművét, Szappanos István kopjafáját.