Fotel.hu

Tóth-Péli Ferenc munkaruhaboltját sokan ismerhetik a városban. Mária utcai üzletében a ruhák-kellékek, modern eszközök mellett megannyi kisebb méretű varrógép sorakozik. Bármily meglepő is, mégsem a varráshoz köthető a több mint 400 darabot számláló kollekció, ahogy a régi holmik iránti vonzódása sem újkeletű. Hosszú évek óta halmozza a különleges tárgyakat, enteriőrjében megtalálható a varrógépkollekció mellett a szabóollóktól kezdve a babacipőkön át a portáscsengőkön keresztül a 19. század megannyi ritkasága.

Noha Tóth-Péli Ferenc ragaszkodik hozzá, hogy vonzódása a varrógépek iránt nem munkaruhákhoz kapcsolódó vállalkozásából fakad, nehéz elvonatkoztatnunk a varrás tematikájától. A Mária utcai bolthelyiségbe lépve a polcokon rögtön fölfedezhetjük a rendben sorakozó kis varrógépeket. Az üzlet melletti enteriőrjébe lépve pedig már teljesen egyértelművé válik, hogy nem csak kívülről, de teljes valójukban érdeklődik a szerkezetek iránt. Noha a 80-as években csaknem négy évig varrásból élt meg, – a nagykabáttól kezdve az ingig mindent megvarrt–, eredeti szakmája szerint szerszámkészítő. A kecskeméti születésű vállalkozó 1993 óta foglalkozik munkaruhagyártással.

Gyűjtőszenvedélye egy külön bejáratú világot jelent számára. Magányos foglalkozás ez, az országban kevesen űzik, 3-4 emberről tud csupán. Annál inkább Németországban, ahol a tehetősebbek vagy 100-200-an is hódolnak a szenvedélynek, klubjuk is létesült. Minden év szeptemberében összejönnek, a kecskeméti gyűjtő idén is csatlakozik majd hozzájuk – emellett pedig az is előfordul, hogy egy-egy idős gyűjtő eladja gyűjteményét, ami igazi zsákmány!

Szűkös is a hely a Mária utcai épületben, alig férnek a válogatott darabok, mégsem tűnik zsúfoltnak a kiállítás. Katonás rendben sorakoznak a zömében kis méretű varrógépek. Több mint 400 szerzemény van tulajdonában, de Tóth-Péli Ferenc ambíciója töretlen.

Elmondása szerint a legizgalmasabb a piacokon keresgélni, de az internetes felületeken minden nap vadászik.

Ami még egyedibbé teszi a kollekciót, hogy nem korlátozódik egy tematikára: százéves, amerikai gyártmányú próbababa, gyűszűk, ollók, portáscsengők, babacipők, különféle mérlegek, na és minden egyéb, a 19. századhoz kötődő kiegészítő ; korabeli fotók, képek, falitékák, gyógyszeres szekrény, kulcstartók, vizsgamunkák, régi postai mérleg, ügyvédi szárazbélyegző, hólozógép...\"Bármit megveszek, gyűjtök, ami megtetszik\" – jelenti ki.

És hogy mi adja számára az értéket és mértéket? „Szépek, tartósak, ez egy egész más világ. Manapság nem gyártanak ilyet, ami 100 év múlva még a polcra kerül.”

Ami a kiválasztásnál számít, az az esztétikum, az anyag, ami benne van – ecseteli. „Elkezdjük venni a 30-40 eurós gépeket, aztán utána határ a csillagos ég!” –

Az elsődleges szempont mégiscsak a ritkaság. Minél kisebb darabszámban gyártották, annál értékesebbnek számít. Legutóbb például egy fából készült kisvarrógépet zsebelt be, ezt javítani is kellett. Ez a legizgalmasabb része. „Nem szeretnék bélyeget gyűjteni. A bélyeget megfogod csipesszel, berakod az albumba. Ez megjön, szétszeded, manuális sikerélményt is biztosít az embernek – meséli. \"Ez egy bizonyos emberfajtát kíván\" – teszi hozzá.

Nem idegenkedik tőle, hogy csodabogárnak tartsák különös szenvedélye miatt.

A folyosón kívül két szoba van berendezve az 1800-as évek hangulatában.

„Szeretek oda a másik helyiségbe is beülni, ott lenni köztük, nézegetni. Ami már megvan évek óta, azt is kezembe tudom venni, meg tudom nézni, mindig találok rajta valami újat” – mondja lelkesen. „Amíg mindennapi örömet tud szerezni, az nekem bőven elég…” A kérdésre, hogy mi lesz a gyűjteménnyel, csak annyit mond, hogy teljesen mindegy, hogy mi lesz vele, \"majd lesz valahogy, esetleg a gyerekek viszik tovább…\"

Kiállításként sem szeretné nyilvánossá tenni a bővülő magánkollekciót, de szívesen megmutatja az érdeklődők számára a máriavárosi különlegességeket telefonos egyeztetés után a 30/284 3384-es mobilszámon.