Fotel.hu

Újdonság, virtuozitás és örök klasszikus – ezzel a mottóval harangozta be a Filharmónia Magyarország a 2025/2026-os évad Kodály-bérletének október 1-jei nyitóhangversenyét, amelyet a Hírös Agóra színháztermében tartottak meg. A szervezők elképzelése tökéletesen megvalósult: a Kecskeméthez több szálon kötődő Magda Dávid versenyművét – amelyet a hírös város szimfonikus zenekara és az együttes ütőhangszeres művésze, Palotás Gábor számára kifejezetten erre az alkalomra komponált –, illetve Lakatos György előadásában a szintén kortárs magyar zeneszerző, Kovács Zoltán fagottversenyét a két szólista bravúros tolmácsolásában hallhatták a zeneszeretők. Méltó módon társultak hozzájuk a Hollókői Huba vezette Kecskeméti Szimfonikus Zenekar tagjai – akik az est zárásaként Antonín Dvořák legnépszerűbb zenekari darabját, a IX. (e-moll) szimfóniát is megszólaltatták –, ihletett játékuk emlékezetes percekkel örvendeztette meg a jelenlévőket.

Ünnepi koncerttel indult a Filharmónia Magyarország 2025/2026-os évadának kecskeméti hangversenysorozata, a Kodály-bérlet első alkalmát október 1-jén, a zene világnapján rendezték meg. Az est első részében kortárs magyar zeneszerzők darabjai hangoztak el. Először egy ősbemutatónak lehettek tanúi a Hírös Agóra Kulturális és Ifjúsági Központ színháztermében szép számban megjelent zenebarátok. Magda Dávid Concerto for percussions darabját a Hollókői Huba vezette Kecskeméti Szimfonikus Zenekar és az együttes ütős szólamvezetője, Palotás Gábor szólaltatta meg – versenyművét a Kecskeméti Kodály Iskola korábbi tanulója, a hírös városban orgonaestet adni rendszeresen visszatérő orgonaművész-zeneszerző az ő számukra dedikálta.

Magda Dávid versenyműve az előadók átszellemült játékának köszönhetően a ritmusok és az ütőhangszerek sokszínű világát tárta fel – Hollőkói Huba végtelen magabiztossággal, precizitással, mindvégig érthető, világos és lényegre törő mozdulatokkal irányította a népes apparátust. Palotás Gábor a Kecskeméti Kodály Iskola tanáraként az elmúlt években már számtalanszor bizonyította, hogy az ütőhangszerek iránti határt nem ismerő, elkötelezett szeretetét át tudja ültetni tanítványaiba, még a kamasz fiatalokat is képes „megfertőzni”. Szerda este a koncert hallgatóit varázsolta el, méltán zúgott a kortárs darab elhangzása után a vastaps.

S mivel az est folytatásához a színpad átrendezésére volt szükség – az ütőhangszerek egy részét kivinni, más részüket meg áthelyezni kellett –, a kecskeméti szimfonikusok művészeti vezetője, Hollókői Huba magához ragadta a mikrofont, s miután maga mellé hívta a nézőtéren helyet foglaló fiatal zeneszerzőt, rövid beszélgetést kezdeményezett vele. Kérdéseire Magda Dávid őszinte, életvidám, humort sem nélkülöző válaszokat adott. A nagyérdemű megtudhatta, hogy közvetlenül darabjának ősbemutatója után hogyan érzi magát – „Ha egy szóval kellene összegeznem, akkor azt kell mondanom, hogy fantasztikusan, valóban emelkedetten!” –, valamint azt is, hogy a mű megszólaltatásához szükséges összes hangszert a zenekar nem tudta saját erőből biztosítani, ezek egy részét a Kodály Iskolából kapták, de Palotás Gábor és kollégái kölcsönhangszerei is szerephez jutottak, sőt, a szólista az anyósának a gongját, valamint a növendéke labdáját is használta –„Hangszercsoportokra osztottuk a tételeket, és mivel a harmadikban a bőrök szólaltak meg, innen jött az ötlet még a komponálás kezdetén, hogy a bőrökhöz valami extremitást is szeretnék beemelni, így jött a labda a timpanival”. Kiderült az is, hogy a darab megírása mennyi ideig tartott: „A komponálás ott indul, amikor az ember elkezd gondolkozni a mű formáján, lelkén, hangulatain stb., és azután elkezdi írni azt, és amikor késznek gondolja, akkor még letisztázza. Ezután még a számítógépes programmal is meg kell harcolni, ami kemény, időigényes munka. Maga az alkotás folyamata körülbelül két hónapig tartott, ezalatt kisebb kórusművekkel, kamaradarabokkal is foglalkoztam, de időm nagy részét ekkor ennek a versenyműnek a szerzése tette ki.” A spontán beszélgetés osztatlan sikert aratott a jelenlévők körében, az elhangzottak még emlékezetesebbé tették a mű egyébként is „zajos” elismerést kiváltó fogadtatását.

A szerda esti koncert első részének folytatásában a fagott került a középpontba. Kovács Zoltán II. fagottversenyében a hangszer mély, bársonyos tónusa és virtuóz adottságai bontakoztak ki egy modern, mégis dallamgazdag alkotás keretei között – a darabot Lakatos György fagottművész és a kecskeméti szimfonikusok szólaltatták meg. A korábban megkezdett „varázslat” folytatódott, szólista és zenekar ihletett összjátékát hallhatta a nagyérdemű. Produkciójuk igazolta, hogy „Kovács Zoltán azok közé a szerzők közé tartozik, aki új dolgokat csinál, de hallgatható, tökéletesen populáris tud lenni a szó legjobb értelmében” – ahogyan Lakatos György egy korábbi interjújában fogalmazott. A mű elhangzása után ismét hatalmas ovációban törtek ki a megjelentek, az ünneplésből bőven jutott a darab szerzőjének is, aki személyes jelenlétével tisztelte meg az előadást.

A koncert második fele is igazi „csemegét” tartogatott a zenebarátok számára. Az est zárásaként ugyanis Antonín Dvořák legnépszerűbb darabja, a IX. (e-moll) szimfónia csendült fel. A közismert dallamokat szépen formálták meg a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar szólószerepeket kapó tagjai, produkciójukat a közönség hosszas tapssal jutalmazta. A zene világnapján megtartott hangverseny az 50 évvel ezelőtt, 1975-ben kitűzött célokat – felhívni a figyelmet a zene egyetemes jelentőségére, népszerűsíteni a zene élvezetét a társadalom minden rétegében, hangsúlyozni a zene összetartó erejét és kulturális örökségét, valamint elősegíteni a különböző kultúrák zenéjének megismerését és a zenei értékek tiszteletét – példásan szolgálta. A zeneszeretők parádés évadkezdést élhettek át.