Fotel.hu

80. születésnapja apropóján meglepetéskoncertet rendeztek Erdei Péter Liszt-, Kodály- és Bartók–Pásztory-díjas karnagy tiszteletére hétfő este a Hírös Agórában. Pályatársai, kollégái, egykori növendékei, korábbi és jelenlegi énekesei gyűltek össze azért, hogy amiként egyik tanítványa fogalmazott „kifejezzék az évtizedek óta tartó, iránta érzett rajongó tiszteletüket”. Az ünnepi alkalmon részt vett Kodály Zoltánné Péczely Sarolta is, Kecskemét szülöttjének özvegye megható, felemelő gondolatokkal méltatta az ünnepeltet.

December 8-án töltötte be 80. életévét Erdei Péter Liszt-, Kodály- és Bartók–Pásztory-díjas karnagy. A kerek évforduló alkalmából – az ünnepeltet a szervezés rejtelmeibe be nem avatva – a Kecskeméti Énekes Kör hétfő este meglepetéskoncertet szervezett, amelyre mindazokat meghívták, akik az elmúlt évtizedekben valamiképp közel kerültek a kiváló zenepedagógushoz. Invitálásukat sokan elfogadták, a kulturális központ színházterme csaknem megtelt az ország különböző városaiból, sőt még külföldről is érkezett tisztelőkkel. Eljöttek az ünnepelt szerettei – két gyermeke –, karnagytársai, muzsikus kollégái, volt növendékei, korábbi és mostani kórusainak tagjai, közeli és távolabbi barátai, ismerősei.

Az est első perceiben az Erdei Péter vezette Kecskeméti Énekes Kör Kodály Zoltán: Békesség óhajtás – 1801. esztendő című művét szólaltatta meg, azután Kodály Zoltánné Péczely Sarolta köszöntötte a 80 éves dirigenst. Kecskemét neves szülöttjének özvegye először arról szólt, hogy ez a születésnap nemcsak a nemzetközi hírű karnagy ünnepe, hanem a tehetség, a szorgalom, a tudás, a tisztesség és a szolgálat ünnepe is, majd mintegy vallomást téve az ünnepelthez fűződő személyes emlékeit osztotta meg a jelenlévőkkel.

„Tanúja voltam annak már nagyon korán – elevenített fel egy több mint hat évtizeddel ezelőtti történetet –, amikor Péter még diákfejjel megnyerte a debreceni szolfézsversenyt. Akkor Kodállyal együtt voltunk ott, én is jelen lehettem, szeretettel emlékezem erre a napra. Azután tanúja voltam annak is, amikor Denise Bacon őt választotta ki még zeneakadémiai diák korában arra, hogy az amerikai készülő vagy akkor alakult Kodály intézetnek vezetője legyen, és tulajdonképpen a szellemi vezetője. Ott is volt alkalmam látogatást tenni, és úgy éreztem, hogy ott valami tiszta levegő áradt be a tantermekbe, ami magával hozta mindazt, amiről az előbb egy pár pontban már egy-két szót ejtettem. Mert az ottani munka már az volt, ami Péter egész életére jellemző – legalábbis én így gondolom és így látom –, hogy zeneileg legyen minden lehetőség szerint tökéletes; ehhez nagyon sok munka kell, ezt a munkát oda kell adnunk, és a többitől pedig, amelyek ezt akadályoznák, meg kell védeni. Tanúja vagyok annak is, ahogyan a kecskeméti Kodály Intézetet vezette sok évtizeden keresztül. Aztán szeretnék szólni arról, hogy milyen élmény volt, hogy egy-egy koncertjén ott lehettem. A zenetudósok próbálnak a szerzőhöz közel férkőzni, és sikerül is egy bizonyos fokig, és próbálják nekünk elmagyarázni azt, amire a szerző gondol vagy ami a szerző lelkében végbemegy. Komplikált dolog ez, és nehezen sikerül, de a zenésznek egyenesebb útja van ehhez, mert a szerző lelkéből tud szólni. A koncerteken, amiket Pétertől hallottam, ez a gondolatom volt, hogy megszólal a szerző, és ennél szebbet és jobbat nem is nagyon tudnék elképzelni. Egy szót még ejtenék a szolgálatról. Ez nem lebecsülendő szó, mert hiszen Kodály is szolgált, egész életében szolgált. Szolgálta a nemzetét, a legközelebbi környezetét és az egész világot tulajdonképpen. Sikerült is a szolgálatával hasznukra lenni mindazoknak, akikkel érintkezésbe került. Ezt a szolgálatot folytatta és vette magára Erdei Péter is, aki Kodályhoz szegődött. És aki odaszegődik, annak bizony nem könnyű a dolga, de a legszebb feladat, amit el tudok képzelni. Úgy gondolom, hogy a szolgálat ajándék. Ezt azt ajándékot viszonozni nem tudjuk, de meg tudjuk köszönni. És akkor hogyha a születésnapi jókívánságaimat most idehozhatom, akkor mellé helyezem ezt a köszönetet: mindannyiunk nevében köszönöm, köszönjük!”

Az ünnepi alkalom folytatásában az Erdei Péterhez kötődő zenei együttesek, muzsikusok és pályatársak léptek a színpadra, és énekükkel, játékukkal vagy épp szavaikkal köszöntötték a születésnapos kiválóságot. A Kecskeméti Szimfonikus Zenekar élükön Hollókői Huba karmesterrel Mozart zongorára és zenekarra komponált A-dúr koncertrondóját játszotta, zongorán közreműködött Erdei Márta. A Szieran trió – Ambrus Anett (hegedű), Gyalus Erika (cselló) és Lestákné Valasek Szilvia (zongora) – egy Hummel-versenymű nyitótételét adta elő. A Yuto Yamaguchi vezette Kecskeméti Cantus Nobilis Kórus Kodály Zoltán Szép könyörgését és egy japán népdal feldolgozását énekelte el, míg az Új Liszt Ferenc Kamarakórus előbb Nemes László Norbert vezetésével Kodály Zoltán Vörösmarty Mihály versére komponált, Liszt Ferenchez című művét, Mészáros Péter irányításával pedig Tomás Luis de Victoria Ave Maria című motettáját szólaltatta meg.

Egy ősbemutatónak is tanúi lehettek a megjelentek, ifj. Erdei Péter Bolgár fantázia basszusgitárra és ütőhangszerre című darabját a szerző és Falusi János tolmácsolásában hallgathatták meg. Giuseppe Verdi és Orbán György egy-egy kompozíciója is elhangzott, a Kecskeméti Kodály Intézet kórusát Fűri Anna vezényelte. A zeneművek között több prominens közéleti személyiség – Bán János, Kecskemét város alpolgármestere, Barta Dóra táncművész, a Hírös Agóra ügyvezető igazgatója, dr. Rajk Judit énekművész, a Zeneakadémia tanára, a Kodály Intézet igazgatója, dr. Kutnyánszky Csaba, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektori feladatok ellátásával megbízott rektorhelyettese, Nemes László Norbert karnagy, egyetemi tanár, a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet korábbi igazgatója és Kertész Attila karnagy, a Magyar Kodály Társaság korábbi elnöke – köszöntötte Erdei Pétert, továbbá a Kecskeméti Énekes Kör basszus szólamát erősítő Lengyel László előadásában Vörösmarty Mihály Óda Liszt Ferenchez című költeményét is meghallgathatták a jelenlévők.

A meglepetéskoncert végén valamennyi énekest a színpadra hívtak, és a négy kórus Fűri Anna vezetésével közösen énekelte el Kodály Zoltán János-köszöntőjét. Az est felemelő percekkel zárult: Erdei Péter előbb köszönetet mondott mindenkinek, aki az ünnepi alkalom előkészítésében és megvalósításában részt vett és arra eljött, azután a világhírű karmestertől, Doráti Antaltól idézett, aki Kodálytól azt tanulta, hogy „Mindenki hozza el a maga tégláját”. Gondolatait az ünnepelt így folytatta: „Igazából talán én is ezt tettem, és ezt teszi minden lelkiismeretes ember. Mindegy, hogy a hivatása merre vezeti, ezt teszi. Elhozza a maga tégláját és abból építeni próbál. Ezt próbáltam én is, építeni.” Ezt követően Erdei Péter mindenkinek áldott karácsonyt kívánt, majd az összkar elé lépett. Utolsó szavait Kodály Zoltán Adventi éneke erősítette meg.