Fotel.hu

Fél évszázaddal ezelőtt még nagy kiterjedésű tavak borították a Duna-Tisza közét és főként a belvizek okoztak gondot. Az elmúl évtized alatt a helyzet gyökeresen megváltozott, az egykori tómedrek legfeljebb legeltetésre alkalmasak. A természetes élővilág megszűnt, elvándorolt. A jelenlegi helyzet végleges hatását most nem lehet megjósolni, de szakemberek szerint fennáll az ökológiai katasztrófa veszélye és a Kiskunsági táj gyökeres átalakulásának lehetősége is. A jórészt kiszáradt Csukás-éri csatornánál jártunk, ahol az élővíz megmentését lelkes természetvédők még nem adták fel.

41 fok árnyékban. Embert, állatot, növényt próbára tevő környezeti trauma. Június végén sorra dőltek meg a melegrekordok az országban, és egyre gyakrabban szerepel a hírek élvonalában az extrém hőség – felénk, a homokhátságon pedig az elsivatagodás, a természet krónikus vízhiánya. A probléma évtizedek óta Kecskemét közvetlen környezetét is érinti.

Karáth Imre kollégánk több mint 50 éve járja a Homokhátság vidékeit, természetfilmesként figyeli a környezet döbbenetes változását. Elmondta, a valaha „patakocskának”, régiesen Pícsónak nevezett csatorna biztosította a természetes vízpótlást a város részére, de sajnos az utóbbi másfél évtizedben már nem szállítja az éltető vizet.

Majd hozzátette: ennek az egyik oka egyrészt nyilvánvalóan az immár évtizedes távlatban tapasztalt extrém időjárás. Az előidézők között találjuk azonban az átgondolatlan, a levezetést erőltető csatornázást, de jelentős hatással van a kiszáradásra a legális és illegális kutak megnövekedett vízkivétele is. Mint mondta, ennek sajnos egy küszöbön álló ökológiai katasztrófa a következménye.

Majd kiemelte, azért vannak kezdeményezések a vízpótlásra, pozitív példa, hogy Tőserdőben a Tiszából egy hónap alatt 3 millió köbméter vizet juttattak a holtágba. Ez azonban csepp a tengerben. Évszázados időtávban a Duna-Tisza közén még 300 szikes tóról emlékeznek meg a források, ebből a hetvenes években Karáth Imre már csak 30-at látott, mára pedig mindössze 2-3 marad, azok is veszélyben vannak.

Hangsúlyozta, hosszú távon a természetvédelemnek tudomásul kell vennie, hogy megváltozott a világ, az 50 évvel ezelőtt vízbőség vélhetően már sosem tér vissza.

S ha visszatérünk szűkebb pátriánkba, szerencsére a Csukás-ér sem száradt ki teljesen. Kollégánk örvendetes tényként közölte, hogy a városon áthaladó mintegy kilenc kilométeres szakasz egy mélyebb részén, a Könyves Kálmán körút térségében a csatorna különös módon természetes élővilágot őriz: halak, békák, teknősök élnek benne. Ezt a mintegy 500 méteres szakaszt a helyi Zöldítő Civil Társaság épp a napokban tisztította meg a hulladékoktól.

Elindult valami tehát, vannak, akik szívügyüknek tekintik a vizek védelmét, Karáth Imre pedig úgy tudja, hogy a város és a Bácsvíz is partner a mentésben. Ez pedig meghozhatja majd azt az eredményt, ami még a drámaian megváltozott ökológiai körülmények között is elérhető, működőképes: egy legalább részben élővizű Csukás-éri csatornát.