Fotel.hu

A 40. Kecskeméti Tavaszi Fesztivál egyetlen nagyzenekari koncertjét péntek este tartották meg, a Hírös Agóra színháztermében a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar játékában gyönyörködhetett a nagyérdemű. A Hollókői Huba vezette együttes Brahms, Bartók és Beethoven népszerű, a zeneszeretők által jól ismert és kedvelt művei mellett Sibelius ritkán játszott Karélia-szvitjét szólaltatta meg. A közönség valamennyi, szépen megformált darab után hálás vastapssal jutalmazta az előadókat.

Az összművészeti rendezvénysorozat keretében rendezett, Képek és hősök címet kapott koncerten elsőként Johannes Brahms Akadémiai ünnepi nyitánya csendült fel, amelyet a zeneszerző egy barátja tanácsára komponált. A diákos kedélyességgel megírt művet szép hangzással, annak derűjét és humorát kifejezően tolmácsolva játszották művészeti vezetőjük, Hollókői Huba irányításával a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar tagjai.

A méltóságteljes akkordokkal záruló nyitószám után Bartók Béla Magyar képek című zenekari ciklusának három közismert tétele, az Este a székelyeknél, a Medvetánc és az Ürögi-kanásztánc hangzott el. A 20. század meghatározó alkotója és gondolkodója népzenei ihletésű darabjait a finn nemzeti zenekari muzsika megteremtője, Sibelius kevéssé ismert műve, a Karélia-szvit követte.

A hazájában országának legnagyobb zeneszerzőjeként számon tartott komponista – még életében az ötvenedik születésnapját nemzeti ünneppé nyilvánították – legismertebb műve a Finlandia, amelyről a finnek azt tartják, hogy „Finnország egyetlen fia sem tudta úgy magasra emelni és tömören felmagasztalni hazánkat, mint Sibelius ebben a rövid műben”. A kiváló zeneszerző mély hazafias érzéseit a péntek esti koncert során a Karélia-szvitben is fel lehetett fedezni. A skandináv országhoz ezer szállal kötődő Hollókői Huba látható hévvel, mély átéléssel dirigálta a művet. Elhivatottsága a zenekar tagjaira is átragadt, akik a háromtételes darab balladai és heroikus hangulatait szépen visszaadták. Méltán kaptak hosszas vastapsot a kulturális központ színháztermében megjelentektől, akik alig akarták elengedni őket a rövid szünetre.

Az est második felében ismét egy közkedvelt zeneművet, Beethoven: 3. (Esz-dúr, „Eroica”) szimfóniáját hallhatták a zeneszeretők. A tételekben megszólaló érzelmeket, az örökké nyugtalan, fiatalos lendületet, a mély fájdalmat és ünnepélyes gyászt, a féktelen, romboló erőt és a diadalmas mámort az együttes tagjai a biztos kézzel, érthető mozdulatokkal vezénylő dirigensükre figyelve hathatósan megmutatták.

A kecskeméti szimfonikusok a teljes koncert folyamán szépen gondozott hangzással és csiszolt összjátékkal, karmesterük odaadó partnereként muzsikáltak. A darabokban szinte valamennyi szólam szólószerepet is kapott, kiemelt feladataikat a zenekar tagjai kiválóan megoldották. Méltán nyerték el a közönség kitüntető háláját.

A koncert műsorválasztása telitalálatnak bizonyult. A muzsikusok és a hallgatók számára is könnyen befogadható műveket a zenekar tagjai a szokottnál bátrabban, önfeledtebben játszották, és a közönség is élvezte a produkciójukat. „Koncertünk programját népszerű és itthon ritkábban játszott darabokból állítottuk össze – árulta el Hollókői Huba. – Az est első felében Brahms ünnepi nyitánya mellett az ábrázoló jellegű, magyar és finn tájak által ihletett zenék kerültek túlsúlyba, a szünet után pedig Beethoven hősi, hősies szimfóniáját játszottuk, ami azt hiszem, önmagáért beszél. Így lett a koncertünk címe Képek és hősök. Számomra ez az est azért is különösen kedves, mert végre elhangzott Kecskeméten is Sibelius Karélia-szvitje, és mert folytatjuk a Beethoven-szimfóniák felfedezését a Kecskeméti Szimfonikus Zenekarral: tavaly az elsőt, most a harmadikat, áprilisban pedig az ötödiket játsszuk majd. Ezt a fajta elmélyülést fontosnak tartom a zenekar művészeti fejlődésének szempontjából is.”