Fotel.hu

Zsisska Árpád kis műhelye valóban kicsi, de sok évtized tapasztalata elfér benne. A bőrdíszműves mester ugyanis már tízévesen táskát varrt, szüleitől tanulta el a mesterséget, már ekkor besegített nekik otthon. Budapestről érkeztek, 14 éves kora óta él Kecskeméten.

Mivel két dudás egy csárdában nem fér meg, kitanulta a cipész szakmát is, így nem rontotta szülei néhány utcányira működő üzletét.A cipészkedéssel azonban már régóta felhagyott, ahogyan a városban sem találtunk már igazi susztert. A kérdésre, hogy manapság mit takar a táskajavító foglalkozás elmondja, hogy szolgáltatásként táska- cipzár-, kabátjavítást, ilyesmiket vállal, mindent, ami bőrrel kapcsolatos, de akár még a nylonkabátok cipzárjainak javítása is belefér.

Amíg a tímár szakmája szerint a bőr előkészítésével foglalkozik, a bőrdíszműves már a kész bőrt munkálja meg. Készít-e még táskákat, egyéb használati tárgyakat? Erre - bőrdíszművesként - Zsisska Árpádnak mára már sajnos kevés lehetősége akad.

Mint elmondja, nem az a kérdés, hogy mit tud elkészíteni: „Szoktam mondani, hogy akár az Eiffel-tornyot!”, hanem hogy mi éri meg az embereknek. Márpedig a kézzel készült munka sajnos nemigazán. A ráfordított idő, az anyagár miatt olyan sokba kerül az elkészítés, hogy legfeljebb a felső tízezer tudná megfizetni. Ők pedig máshol keresik \"vágyaik tárgyát\". „Bejött hozzám a minap is egy hölgy vagyont érő táskával, mond egy iksz összeget a táskára. Ebből csak 60-80-ezer forint volt hozzá egy vállfogó megcsináltatása Budapesten. Mert ugye márkás anyag.\" Mutatja az ajtón függő, javításra váró darabokat.

\"Egyébként műanyag, ráadásul nem is olyan nagyon jó műanyag, csak hát meg kell fizetni a nevet\" – teszi hozzá. \"Azért is van rányomva kívülről annyiszor, hogy mindenki lássa, hogy ez egy drága táska.” Tehát sajnos manapság már nem a minőség a mérvadó, nem bőrdíszművesek készítik a táskákat a nagy márkáknál sem. „Régen, ha valamit gyártottunk, akkor én is mindig mintadarabot készítettem, előtte viszont megcsináltam vászonból vagy olcsóbb műanyagból, hogy látsszon, hogyan fog összeilleszkedni az egész.\"

Azt is kifejti, miként dolgoznak ma a nagyobb gyárak: a tervező megtervezi, a gyártásvezető megcsinálja a szabásmintát. Nem foglalkoznak vele, hogy hosszútávon tartós lesz-e. A 150-200 ezres bőröndnél már persze számít a minőség, de alapvetően azért nem foglalkoznak a minőséggel, mert megemelné az árakat. \"Mert ugye azt újra le kéne próbálni, mint ahogyan a gyógyszertől kezdve mindent kipróbálnak előtte, hát ez a mi szakmánkban már nincs\" - meséli.

Hogyan lehet ezt lelkileg feldolgozni? - merül föl a kérdés. A vevők szemszögéből közelít. Elmondja, hogy néha nagyon sajnálja a kuncsaftokat, mert él még bennük a régi beidegződés, hogy ha többet fizetünk, akkor jobb minőséget kapunk. Mikor szembesíti őket azzal, hogy ez már nem így van, akkor igencsak elkeserednek.

A klasszikus, bőrdíszműves szakmát itt Kecskeméten már nem tanítják semmilyen intézményben. Többen föl is keresték a mestert, hogy szívesen eltanulnák tőle. Sajnos a családban sincs egyelőre utánpótlás, mindkét fia más hivatást választott. Azért mégsem esett annyira messze az alma a fájától, a fiatalabbik dekorációval foglalkozik: autófóliázással, reklámtáblák készítésével. \"Kézügyesség kell hozzá, az megvan neki, mert nagyon jól vág a késsel\" – mondja a mester.

Ahhoz pedig, hogy valaki jól tudjon bánni a bőrrel, az alapoktól kell elindulni. Vagy, ahogy ő maga fogalmaz: \"ennél a szolgáltatásnál kell egy alap, hogy ő főzte. Ha nem gyártja a táskát előtte, akkor nem tudja megjavítani sem, mert nem tudja, hogyan épül föl. Ezt így nem lehet már megtanítani sem. Én is úgy kezdtem, hogy kis vászonszatyrot, szütyőket varrtam. Ki voltak adva a dolgozóknak a munkák, anyuék a minőségibe dolgoztak Pesten, meg nyugatra dolgoztak, a bőráruba. Apróárut is készítettek, erszénytől kezdve az irattartóig csináltak mindent.\"

Hiába, a szakértelem hosszas, türelmes munka eredménye lehet csak. Beszélgetésünk végére előkerül a wesselényi utcai kis műhely polcáról a jól megszolgált munka jutalma is, az elismerés, melyet Zsisska Árpád éppen előző nap vehetett át a kecskeméti Ipartestülettől – rangos szakmai díjat: aranykoszorús mester lett.