Fotel.hu

Stabat Mater címmel rendeztek hangversenyt nagycsütörtök este a Hírös Agóra színháztermében. A koncert első részében Arvo Pärt vonószenekarra írt darabja, a Trisagion és Orbán György Stabat Mater című kantátája csendült fel – mindkét mű először hangzott el Kecskeméten –, míg a folytatásban Ludwig van Beethoven V. (c-moll, „Sors”) szimfóniájában gyönyörködhettek a zeneszeretők. A Kecskeméti Szimfonikus Zenekar és az Ars Nova kórus (karigazgató: Kiss Katalin) élén Hollókői Huba állt, közreműködött Csereklyei Andrea (szoprán) és Megyesi Schwartz Lúcia (mezzo).

Az ünnepi hangverseny első perceiben az est moderátora, Varga Mónika előbb meleg szavakkal köszöntötte a megjelenteket, majd a KTV korábbi kedvelt szerkesztő-riportere, műsorvezetője ezekkel a gondolatokkal vezette fel a koncertet: „A cím- és a darabválasztás nem véletlen, a keresztény világ legnagyobb ünnepe, a húsvét ihlette a mai műsort. Ugyanakkor reményeink szerint a ma este elhangzó művek önmagukban, vallási meggyőződés nélkül is segítenek az elmélyülésben, a szeretetre, az általános emberi értékekre való ráhangolódásban.”

Ezt követően először a világ egyik legtöbbet játszott élő zeneszerzője – a Bachtrack nevű komolyzenei adatbázis szerint 2011-től 2018-ig, valamint 2022-ben is az észt komponista állt az első helyen –, Arvo Pärt Trisagion – Bevezető imák című, vonószenekarra írt művét adta elő a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar. A mélyen vallásos zeneszerzőt megragadta az ortodox himnuszok hangzás- és ritmusvilága. A 12 ortodox egyházi imádságból felépített darabját az 1970-es évek végén kidolgozott tintinnabuli stílusban komponálta, melynek alapját a gregorián, valamint a 14–16. századi francia és franko-flamand zeneszerzők, Machaut, Dufay, Ockeghem, Josquin des Prez és mások alkotásai jelentették. A szerző vallomásában zenei céljairól így írt: „Felfedeztem, hogy elég, ha csupán egyetlen hangot szólaltatunk meg gyönyörűen. Ez az egyetlen hang, vagy egy csendes ütés, vagy egy pillanatnyi csend megvigasztal. Egyszerű anyagokból építkezem – egy hármashangzattal, egy bizonyos tonalitásban. A hármashangzat három hangja harangokhoz hasonlít, ezért hívom ezt a kompozíciós eljárást tintinnabulinak.” Arvo Pärt darabját – amelyet a finnországi, ilomantsi ortodox közösség fatemplomának 500 éves jubileumára dedikált és amely a hírös városban most hangzott el először – a kecskeméti szimfonikusok Hollókői Huba irányításával szépen megformálva szólaltatták meg, segítségükkel a hallgatók betekintést kaphattak abba a számukra eddig talán ismeretlen világba, amelyről korábban a kritikusok azt írták: „Arvo Pärt zenéjét hallgatni olyan, mint Isten jelenlétében lenni”.

Az est folytatásában egy újabb kecskeméti bemutatónak örülhettek a jelenlévők. Az egyik legtöbbet játszott kortárs magyar zeneszerző, Orbán György két szólistára, kórusra és zenekarra írott Stabat Mater című művét – a hírös városban első ízben – az Ars Nova kórus (karigazgatójuk Kiss Katalin) és a Hírös Agóra által fenntartott Kecskeméti Szimfonikus Zenekar, valamint a kecskeméti születésű, az Ars Nova Énekegyüttesben is sok éven át éneklő Artisjus-díjas énekművész, Csereklyei Andrea, illetve Megyesi Schwartz Lúcia mezzoszoprán, a Magyar Állami Operaház magánénekese adta elő. A barokk kantátákat felidéző darab – maga Orbán György is arról beszélt egy korábbi interjújában, hogy Pergolesi inspirációját követve komponálta a Stabat Matert – keletkezéséről így vallott a szerző:„Ez idáig hat ízben folyamodtam Jacopone da Todi szépséges himnuszához. A szépséges szöveg vonzásán túl évek óta egy remekmű varázsa az, amelyik keresi a zenei reflexiót bennem. Mária arcán valami megfoghatatlan szelídség. Nem mosoly, de béke. Valami – nem a kín, az anyai fájdalom –, valami, ami a halál másik oldalán keresendő.”

Orbán György nagyszabású oratóriumában a Jézus kereszthalálát és szenvedését magára vállalni akaró bűnös ember a fiát gyászoló Szűzanya közvetítéséért könyörög szenvedélyesen, sodró lendülettel. A Stabat Mater megrázó, lírikus harmóniáit az előadók ihletett érzékenységgel tolmácsolták.

Emelkedett hangulatban folytatódott a koncert a rövid szünet után is. Ludwig van Beethoven V. (c-moll, „Sors”) szimfóniáját a 19. század zenei gondolkodásának sarokköveként emlegetik. Elnevezése nem magától a szerzőtől származik, csak később ragadt a zeneműhöz. Titkára, Anton Schindler szerint – akit azonban sokan nem a legszavahihetőbb forrásként tartanak számon – állítólag Beethoven a következőt mondta a nyitótétel kezdetéről: „Így dörömböl a sors az ajtón.” Ez természetesen csak egy anekdota, mindenesetre a szimfónia tételei valóban a jellegzetes beethoveni dramaturgiát követik – „sötétből a fényre” –, melyet akár a sorson való győzelmes felülkerekedés folyamatának is gondolhatunk. Beethoven legismertebb, legtöbbször műsorra tűzött művét a kecskeméti szimfonikusok óriási lendülettel, helyenként drámai erővel játszották, de a mű finom árnyalatait is szépen közvetítették. Méltán kaptak hosszú perceken át tartó vastapsot.

Fotó: Gyenes Kata, Hírös Agóra